Répapörkölt

Még régebben olvastam, hogy a répa az egyetlen zöldség aminél jobb ha megfőzzük...bár szeretem nyersen rágni a répát mint egy nyulacska,de kellett valamilyen szupergyors, egyszerű és olcsó vacsora, abból amit otthon találok. Répa az majdnem mindig van nálunk, sosem fogy el egyszerre az a nagy csomag és amúgyis hálás zöldség, sokmindnebe jó...Hallotam már,hogy répából szoktak pörköltet csinálni, így kerestem pár receptet,de valahgy egyik sem volt túl szimpatikus. Így csináltam egy Fanni-féle répapörköltet.

Hozzávalók:

kb. 5 darab répa
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd foghagyma
só,bors,köménymag,kari,pirospaprika,chili

Az elkészítése egyszerű,mintha sima pörköltet készítenénk.

Guszta,ugye? A köret burgur, de erről majd részletesebben.

Sajtkompót- avagy amit akkor kell enni,ha borozol/sörözöl

Történt, hogy egy éjjel meglátogattak az inspirációmanók és elhozták nekem eme ötletet, hogy készítsek sajtból kompótot. Csak vicceltem... egy ír kocsmában volt ilyen (beégettem magam, pacsiii). De komolyra fordítva a szót, házi fejlesztés és isteni dolog én komolyan mondom. És akkor a legjobb, ha minél tovább pihen a hűtőben.

Ami kell hozzá:

-szeretet
-sajt, camambert (most valljam be,hogy nem jutott eszembe mi a neve és percekig kerestem...még jó, hogy google a barátunk :3 ) - egyébként a legjobb,ha sikerül olyat találnunk ami pár napon belül lejár...akcióban szoktak lenni és ilyenkor nevetséges összegekért vagdossák az emeberhez,pedig ilyenkor a legjobb
-hagyma (lila,vörös)
-jó családi háttér
-olívaolaj
-szárított paradicsom
-chili
-fokhagyma
-mehet bele egy kis pizza vagy zöldfűszer is

Az elkészítés nem nagy kunszt, egy befőttesüvegbe mindent szépen rétegezve berakunk.Betesszük a hűtőbe és, ha lehet egy hétig ki sem vesszük.

Fogyasztása mellé filmnézést,beszélgetést és bort ajánlok.

Birkaleves söröspohárban, vagyis egy falunap Sinemoretzben

2015 nyarán második alkalommal látogattuk meg az aprócska üdülőhelyet Bulgáriában, közel Törökországhoz. Sosem szerettük a zsúfolt kirándulóhelyeket és Sinemoretz tökéletes. Homokos part, turisták csak a luxusszálloda elkerített strandján. Néhány bolgár és orosz napozik a helyi strandon. Az angolt egyre  többen beszélik, első évben sok dolog még csak cyril betűkkel volt kiíírva 2015ben viszont egyre több angol felirat jött velünk szembe. Helyi ismerősünknek köszönhetően alkalmunk lett elmenni a falunapra. Ott bizony nem voltak turisták, csak az amúgy 300főt számláló falucska lakói. A falunap az erdő közepén volt, a kis kápolnánál amit a cigánysorról kikerült fogorvosnő építetett. Ahogy beléptünk a  fák közé kicsit olyan volt mintha egy más világ lenne ez. Valódi cigány zenészek játszottak, a nők egyfajta érdekes körtáncot jártak. Sültek a kolbászok, főtt a birkaleves. Senki sem beszélt angolul, így a kommunikáció feletébb érdekes volt, mégis megértettük egymást. Féltünk attól, hogy hogyan néznek majd ránk, de meg sem érkeztünk már táncba vittek, kissé meleg sörrel kínáltak és beszélgettek, magyaráztak nem értettük, de fantasztikus volt hallgatni. A pap szentelt kalácsot osztott szét.Az asszonyok énekeltek, valami hihetetlen élmény volt az egész. Aztán jött a várva várt pillanat, megfőtt a birkaleves, mindneki mehetett kóstolóra. Tányérok híján sokan a műanyag söröspoharukat vitték oda. Mi is megkóstoltuk. Hát el kell mondanom, hogy annál borzasztóbb valamit talán mésg sosem ettem. Persze mosolyogtunk, de egy kanálnál nem voltam képes többet leküzdeni a torkomon. A birkát egészben főzték meg, minden részével együtt, fűszerezve alig volt. Azért a kis sült kolbászok kárpótoltak, meg a hangulat is. Elmenni egy ilyen helyre talán egyetlen egyszer adatik meg az emebrnek. Használjatok ki minden lehetőséget.

a zenészek

birkaleves

helyiek, öregek és fiatalok

szentelt kalács

mindneki csak egyszer állhatott sorba

tánc

Bemutatkozás

Sziasztok!

Egy 19 éves lány vagyok, úton a nagy betűs élet felé, de az a fajta aki sosem fog teljesen felnőni...és a lelke mindig gyermeki marad...
Szeretem falni az életet. Ahogy Pásztor Anna  mondja "tele szájjal enni,hangosan szeretni". Lehetne akár ez is a blog mottója. Főleg azért, mert szeretném veletek megosztani a próbálkozásaimat a konyhában. Imádok főzni és kísérletezni. Kis korom óta a főzés volt az ami összehozta a családot. Már egészen piciként is ott tettem-vettem anyu lába alatt,de azt hiszem nem bánta. Most meghálálom, mert ha haza ér gyakran várom valamilyen finomsággal . Nyáron fogalmazódott meg bennem a gasztroblog indításanak ötlete, miután hazajöttem Bulgáriából. Itt bizony nem csak kulináris, de kulturális élményeim is voltak bőven, na de erről majd egy másik bejegyzésben... :)
Remélem velem tartotok majd...